„Gauguin úgy tartotta, valahányszor az ember az élet értelmének keresésére indul, a halál bukkan fel a horizonton, s minden korról sokat árul el, hogyan beszél a halálról. A miénk szinte sehogy, kiretusálták a képből, a látómezőn kívülre tessékelték. A Pillanat című installációban egy Jean-Luc Godard film presszóbeli jelenetének rekonstrukcióját láthatnád. A libbenő Anna Karina-hasonmás mozdulatában megjelenik valami kicsattanó életöröm. Endre a nagyméretű képek mellé rozzant deszkát helyezett, amire, csak a miheztartás végett, felírta szedett-vedett betűkkel a figyelmeztetést, hogy bolygónk lakossága száz év múlva teljesen kicserélődik. Egyszóval ehhez tartsuk magunkat, ha már ezt valahogy kifelejtettük volna a számításból. Endre a semmi és a halál felé tereli gondolatainkat, szinte illusztrálja az egzisztencialisták alaptételét az élet halál felőli megértéséről. Kerek a történet, mert a fotók hangulata képes megidézni a 60-as évek Párizsát is. Közben a kiállítóterem egyik végétől a másikig, a születéstől a halálig vezet a séta.”