Nem hagyományos képzőművészeti monográfiát tart kezében az olvasó. Bár lelkesen fogadnánk a rendszerváltás éveiben induló izgalmas életműnek, Koronczi Endre alkotói útjának huszonöt év távlatából átgondolt szemléltetését is, a Mondd, hogy szeretsz... ennél jóval többet ígér. Ahogy Koronczi művészi tevékenysége szüntelen áramlás a mindennapok banalitása és az esztétikai tapasztalat, a szerzőség és a befogadás helyzetei között - s ettől elválaszthatatlanul a médiumok kiterjesztése, valamint a kép és a szó egymást gazdagító alkalmazása irányába -, úgy e könyv is túllép a lineárisan olvasható összegzés határán. A megszólító és megérintő cím vonzásának engedelmeskedve, alkotói feltárulkozások részesei lehetünk: hiszen a szerepek és vágyak elképzelésének és megélésének vagy éppen visszavonásának dinamikáját követve, amely Koronczi ars poeticájának lényeges eleme, az értelmező is magába tekint.

Az elemző visszatekintés (flashback) során tovább gazdagodó vagy a jelen történéseinek tükrében új értelmet nyerő alkotói gesztusok és akciók fényképes dokumentumai tablókba rendeződnek, s Tatai Erzsébet művészettörténész megvilágításában, mintegy dramatizált forgatókönyvben elevenednek meg. A fejezetek közötti folytonosságot, s ezáltal a művek szekvenciaszerű, egymásra épülő összekapcsolódását az alkotó védjegyeként beazonosítható, az oldalakon átívelő vizuális jelek is nyomatékosítják. A szerkesztők mint vágók remek munkát végeztek: szöveg és kép olyan montázsa kerül elénk, amely pulzáló gondolati mozgásra inspirál, s a vizuális és verbális elemek között lapozgatva egyre mélyebbre hatolhatunk az alkotói és a befogadói feltárulkozás rejtelmeibe. E filmes élményt teremtő könyv üde szellőként a sokszínű mediális és műfaji lehetőségek friss levegőjét hozza el képzőművészeti színterünkre.

Perenyei Monika