A helyszín egy bevásárlócsarnok. A hétvégi forgatagot nyolc kamera rögzíti. Egy váratlan pillanatban egy gyermek elkiáltja magát: „Apaaa…”. A gondosan előkészített felvétel egy komplex képben próbálja megmutatni a kísérleti szituációt. A sejtés beigazolódni látszik: a találomra komponált videók szerencsésen mutatják be azt a pillanatot, melyben a megszólítottság zsigeri élménye ellenállhatatlanul ír fölül minden hétköznapi cselekvést.

A saját gyermeke kezét szorongató, sorban álló apuka vajon kinek a hangját hallja a forgatagban? Az anyák miért nem reagálnak a gyermekhangra? A forgatagban feltűnő kamerák befolyásolják-e a kiáltás értelmezését? Az átalakuló társadalmi szerepek mennyire érzékelhetők apró, elemi cselekedetek alapján? A szerepeink által meghatározva a felelősség belénk kódolt reflex?

The location is a market hall. The week-end shoppers were recorded from 8 diff erent camera angles. Suddenly a child cries out loud: ”Daddy…“. The experimental situation investigates the complexity of the event. The assumption is confi rmed: the random videos depict the event in which the visceral reactions kick in.

A man is standing in a queue hand in hand with his child. Suddenly he raises his head in response to the cry out. Who’s voice is he responding to? What about the mothers? Why didn’t they respond? How can the visibility of the cameras infl uence the interpretation of the work? Can the changing social rules be detected in the reactions? Is responsibility inscribed in our bodies and refl exes?