Csizmadia Alexa
SelfEnemy

katalógus

Ebben a munkájában Koronczi pszichéjének útvesztőiben jár, ahová a néző is nyomon követheti. Keretként és munkamódszerként négy hipnózisban eltöltött „alámerülés” szolgál, melyeket Szajcz Ágnes pszichiáter segítségével valósított meg. A tapasztalatokat narratív formában foglalta össze röviddel a hipnózisban töltött idő után; az élmény leírása és az arra való refl exió egyidejű. Ahogy Koronczi legtöbb művénél megfi gyelhetjük, a kiindulópont itt is egy feltételezés, a munka célja pedig a felállított teória vizsgálata. Ebben az esetben a művész önmagában kutat a destruktív ellenség után. Négy hipnózis során, lépésről lépésre próbálja lokalizálni tudatalattijában; kis, homeopatikus adagokban szembesül az árnyékszemélyiséggel.

Az ellenségkép egy kulturális konstrukció, az identitás megfogalmazásának szükségszerű viszonyítási pontja. Az ellenségnek meghatározhatónak, jól beazonosíthatónak kell lennie, hogy önmagunktól megkülönböztethessük, ezért etnikai csoportok gyakran töltik be az ellenségszerepet. Koronczi munkájának zavarba ejtő momentuma, hogy mintha önmagával nézne szembe alámerülése során, az ellenség, melyre rátalál, exkluzív és nem ruházható fel jellegzetes attribútumokkal. Mindez arra utal, hogy amit rendszerint ellenségképként azonosítunk, nem más mint projekciók halmaza. Freud Totem és Tabu című könyvében kifejti, hogy az ellenségkép kreációja mögött személyes problémák kivetítése áll, belső konfl iktusaink átvitele egy külső tárgyra, vagyis megfutamodás önmagunk elől.* Koronczi Endre azonban szembenéz démonaival, és a néző számára is drámai erővel közvetíti a felfedezés riasztó pillanatát.

*Sigmund Freud, Totem and Taboo. Trans. James Strachey. Routledge, 1999.